Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ókori kelet és Róma

2008.01.19

Ősközösség és az Ókori kelet

Személyek

Kheopsz: (Kr. e. XXVI. sz. közepe) Az egyiptomi óbirodalom fáraója (IV. dinasztia), gízai piramisa a legnagyobb méretű síremlék.

Dzsószer: (Kr. e. XXVII. sz.) Az egyiptomi óbirodalom fáraója (III. dinasztia), szakkarai lépcsős piramisa a piramis építészet jelentős állomása.

Hammurapi: (Kr. e. XVIII. sz.) Az Óbabiloni Birodalom uralkodója, Nevéhez fűződik a történelem első fennmaradt jelentős törvénygyűjteménye. (magántulajdon védelme, társadalmi csoportok, lex-talio elv, jogi kifejezések)

II. Ramszesz: (Kr. e. XIII. sz.) Az egyiptomi Újbirodalom fáraója, több mint 60 évig uralkodott. Gyakori háborúskodásokkal őrizte meg Palesztinát, Szíriát. Fő ellenfele a hettita király volt.

Dávid: (Kr. e. X. sz.) Az egységes zsidó állammegteremtője. Fővárossá tette Jeruzsálemet. Uralma alatt a zsidó állam egyiptomi mintát követett. Zsoltárok szerzőjeként is számon tartják.

Salamon: Dávid fia, Izrael harmadik királya, uralkodása Izrael virágkort jelentette. Despotikus hatalamt épített ki, fallal vette körül Jeruzsálemet, ő építette a jeruzsálemi templomot. Zsoltárokat írt, neki tulajdonítják néhány ószövetségi könyv szerzőségét.

Mózes: Ószövetségi próféta, aki a zsidóságot Egyiptomból a Kánaánba vezette, de ő nem léphetett be. Ő kapta Istentől a két kőtáblára vésett tízparancsolatot a Sínai-hegyen. Mózes személye a zsidóság nyugati gyökereire utal.

I. Dareiosz: (Kr. e. 522-486) Perzsa király, uralkodása idején élte fénykorát a perzsa birosalom. Ekkor volt legnagyobb kiterjedésű, fejlett posta és úthálózattal rendelkezett, értékálló aranypénzt használtak. Erős hadserege ellenére vereséget szenvedett a szkítáktól (Kr. e. 512) és a görögöktől (Kr. e. 490.)

III. Dareiosz. (Kr. e. 336-330) Az utolsó perzsa uralkodó, Nagy Sándortól több csatában is csúfos vereséget szenvedett (Isszosz, Gaugaméla)

Xerxész: (Kr. e. 480-424) perzsa uralkodó, el akarta foglalni Hellászt, Thesszálián keresztül sikerült bevonulnia Attikáig thermopülai és a szalamiszi csaták megváltoztatták a háború menetét, a plataeaei ütközet után végleg lemondott Hellász meghódításáról. Uralkodása alatt már megjelentek a Perzsa Birodalom romlásának jelei.

Buddha: (Kr. e. VI. sz.) A buddhizmus megalapítója. Nevének szanszkrit jelentése: „megvilágosodott”. Előkelő családból származott, eredeti neve Gautama Sziddhartha. 29 évesen szakított korábbi életével, elmélkedett, aszkétikus életet élt, és kialakította a róla elnevezett vallás alapelveit.

Si Huang ti: (Kr. e.. 247–Kr. e. 210) Kína első császára, a Kínai Császárság megalapítója volt.

Asóka: (Kr. e. 268-232) Uralkodása alatt az indiai szubkontinens jelentős részét egyesítette, támogatta a Buddhizmust.

Aha-Ménész: (Kr. e. 3. évezred) 2955-ben meghódította. Alsó-Egyiptomot, létrehozva ezzel az egységes Egyiptomot.

Echnaton: (Kr. e. XIV: sz. közepe) IV. Amenhotep. Az egyiptomi Újbirodalom fáraója, aki az Ámon-papság visszaszorítása érdekében kísérletet tett az Aton (a napkorong isten) kultuszának bevezetésére. Nevét is megváltoztatta Echnatonra (=aki üdvös Aton számára. Reformjai halála után megbuktak.

Assurbanapli: (Kr. e. 668-629) Asszír uralkodó, uralkodása idején volt az asszír birodalom a legnagyobb kiterjedésű. Ninivei könyvtárát a régészek feltárták és ma a mezopotámiai irodalom jelentős forrása.

Fogalmak

Homo sapiens: (=Cro-magnoni ember) Gondolkodó ember, a mai ember közvetlen őse, 100 000 évvel ezelőtt jelent meg és terjedt el a Földön, egy fajt alkot de fajtákra oszlik. Agytérfogata 1500 cm3 , koponyájáról eltűnt a konty, jellemzővé vált az állcsúcs. Megjelent az íj és nyíl használata. Főbb leletei Magyarországon: Istállóskői- és Szeleta-barlang, Lovas.

Neolitikum: újkőkor, csiszolt kőkorszak. Az eszközkészítés fejlettsége alapján megállapított őstörténeti korszak. A fejlődés központját jelentő Közel-Keleten a Kr. e. 7-4. évezred közötti időszak. A szerszámok legfontosabb anyaga a kő, amelynek megmunkálása csiszolással történik. Ez a fejlődés nagyban elősegítette a termelés kialakulását. A ~-ban létrejöttek az állandó települések, és megerősödtek a társadalmi különbségek.

Mezolitikum: (=középső kőkor) Az eszközkészítés fejlettsége alapján megállapított őstörténeti korszak, az őskőkorból az újkőkorba való átmenet. A Közel-Kelet térségében a Kr. e. 9-6. évezred közötti időszakot öleli fel. Ekkor kezdett kibontakozni a termelés.

Paleolitikum: (=őskőkor) pattintott vagy csiszolatlan kőkorszak: az eszközkészítés fejlettsége alapján megállapított őstörténeti korszak, az őskor első, leghosszabb időszaka (kb. 600 000 évvel ezelőttől a Kr. e. 9. évezredig.) a szerszámok kőből készültek, pattintásos módszerrel, megmunkáltságuk durva. A ~ jellemzője a zsákmányoló életmód.

Rézkor: A Kr.e. 4. évezredben a réz döntő szerepet játszott a Közel-Kelet térségében,. Ezt a kort nevezzük rézkornak.

Bronzkor: A Kr. e. 3. évezredben a bronz döntő szerepet játszott a Közel-Kelet térségében. Ezt a kort nevezzük bronzkornak.

Vaskor: A Közel Kelet térségében a Kr. e. 2. évezred közepétől terjedt el a vas használata. Ezt a kort nevezzük vaskornak.

Despotizmus: (A görög despota= úr szóból): korlátlan egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát semmilyen törvények vagy szabályok nem mérséklik. Elsősorban az ókori keleten jellemző. A despoták az ókorban hatalmukat isteni származásukkal is alátámasztották.

Politeizmus: (=sokistenhit): Vallási felfogás, mely szerint a világot és az emberek sorsát több isten irányítja.

Monoteizmus: (=egyistenhit): Olyan vallási felfogás, mely szerint a világot egyetlen Isten teremtette és irányítja. Először a zsidóság körében alakult ki. Korunk nagy vallásai közül a kereszténység és az iszlám is monoteista.

Biblia: A kereszténység szent könyve, mely a zsidó hagyományokat tartalmazó ószövetségből és a Jézus életét és az apostolok iratait magába foglaló Újszövetségből áll. A ~ -ba tartozó szövegek teljes gyűjteménye a Kr. u. IV. századra alakult ki.

Állam: Meghatározott területen élő emberi közösség történetileg kialakult tartós képződménye, amely a közösség fölötti főhatalmat gyakorolja. Olyan szervezet, amelyet a közösség hoz létre, ám bizonyos fokig el is különül a közösségtől. Az államnak belső feladatai vannak, ezek ellátásához különféle eszközökkel és anyagi forrásokkal rendelkezik. Az első ~-ok a magántulajdon megjelenésekor alakultak ki az újkőkor végén és a rézkor elején a Közel-Kelet térségében (Sumer, Egyiptom). Az ~ keretien belül a vezető réteg megszervezte a közmunkákat, a külső védelmet, a hódító hadjáratokat, és fenntartotta a belső rendet.

Hieroglifa: A hieroglifíráshoz használt jelek. Az archaikus korban fejlődött ki a képírásból, megőrizte annak jellegét, de valójában bonyolult szótagírás. A hieroglifákat Francois Champollion fejtette meg, a Rosette-i kő feliratai segítségével.

Vallási dualizmus: A világot két végletesen szembenálló erő (pl. jó és rossz, világosság, sötétség) küzdelmeként felfogó vallásos elképzelés.

Kaszt: (a portugál tiszta kifejezésből; Indiában varna): zárt társadalmi csoport, melybe az egyén születése révén kerül, s amelyet a földi lét sorén nem hagyhat el, csak a lélekvándorlás biztosít kiutat. Az kasztrendszer Indiában az árja hódítások miatt alakult ki, és a brahmanizmus igazolta. Négy fő kasztba sorolhatjuk az embereket: brahmanok(papok), ksatriák (katonai vezető réteg) vaisák (árja közrendűek), sudrák (leigázott őslakók), akik egyikbe sem tartoznak a páriák (érinthetetlenek)

Buddhizmus: A brahmanizmus mellett, annak hatására kialakult vallás, amely Buddha tanításain alapul(Kr. e. VI. század). Elveti a kasztrendszert, de nem lép fel ellene aktívan, mivel a vallás lényege a lemondás, elfordulás a világ problémáitól, az egyén belső harmóniájának megtalálása meditáció útján. A földi életet szenvedésnek fogja fel, amit vágyaink okoznak, amiktől meg kell szabadulni, ki kell törni a lélekvándorlás körforgásából és elérni a véső nyugalom állapotát (nirvana). A ~ kiszorult Indiából de megjelent Tibetben, Kínában és hátsó-Indiában.

Brahmanizmus: Ősi indiai monoteista vallás. A világot változtathatatlannak tekinti. Ez alapján támogatja a kasztrendszert. Számos istene közül kiemelkedik Brahma (a teremtő), Visnu (a megtartó) és Síva (a pusztító)

Piramis: Az egyiptomi fáraók hatalmas síremlékei az óbirodalom idején. Célja a fáraó mumifikált holttestének védelme és hatalmának kifejezése. Kezdetben lépcsős piramisokat emeltek (Dzsószer) majd kialakult a szabályos gúlaforma (Kheopsz, Khefrén, Mükerinosz).

Múmia: Tartósított emberi test az ókori Egyiptomban. A mumifikálás lényege a test bebalzsamozása és pólyába csavarása.

Védák: az ind vallás szent könyve, amely a vallás legrégrégebbi összefoglalt himnuszgyűjteménye.


Ókori Görögország

Személyek

Szolón: (Kr. e. 640-560) athéni arkhón (Kr. e. 54) törvényhozó, a hét görög bölcs egyike. Megszüntette az adósrabszolgaságot, elengedte az adósságokat (teherlerázás). A polgárokat vagyoni helyzetük alapján osztályokba sorolva szabályozta a politizálás feltételeit, kiszélesítette a politikai jogokat. Nagyobb teret adott a népgyűlésnek, a várost vezető tanácsnak (bulé) és az esküdt bíróságoknak. Reformjait követően 10 évre elhagyta a várost.

Peiszisztratosz: (Kr. e. 600-527) Athén türannosza. Először Kr. e. 560 körül, csellel szerezte meg a hatalmat, majd többszöri elűzés után a Kr. e. 540es évektől tartotta szilárdan a kezében. Nagy építkezéseket kezdett, megszervezte a vidékre kiszálló bíróságokat és fejlesztette a kereskedelmet. Emberséges zsarnok volt, uralma a város első virágkorát jelentette.

Kleiszthenész: (Kr. e. VI. sz.) Athén Legtekintélyesebb arisztokrata nemzetségből származó politikusa. A türannisz idején menekülnie kellett a városból, Amikor azonban visszatért fontos reformokat vezetett be. (Kr. e. 508) A politikai szereplés alapjául szolgáló új területi felosztása  biztosította a démosz fölényét az arisztokráciával szemben. A zsarnokság visszatérte ellen bevezette a cserépszavazást.

Miltiádész: (Kr. e. 550-489) Görög hadvezér, politikus. A szkítiai hadjáratban segédcsapatot adott I. Dareiosznak, majd ellene fordult. Kiismerte a perzsák harcmodorát, a marathoni csatában (Kr. e. 490) legyőzte őket Parosz szigeténél azonban vereséget szenvedett, megsebesült, ami miatt hazaárulás vádjával börtönbe került, ahol belehalt sérüléseibe.

Leonidasz: (Kr. e. 488-480) Spártai király Kr. e. 480-ban a Thermopülai szorost védve Xerxés sokszoros túlerőben lévő hadával szemben, katonái élén hősi halált halt.

Themisztoklész: (Kr. e. 528-462) athéni politikus, hadvezér. Fő célja az volt, hogy Athént tengeri nagyhatalommá fejlessze. A marathoni csata után elérte a flotta fejlesztését, majd az ismét támadó perzsák ellen győzelemre vezette a görög hajó hadat. (Szalamisz Kr. e.480). ezután Spárta ellen lépett fel és közeledett a perzsákhoz, miért száműzték Athénból majd halálra ítélték.

Periklész: (Kr. e. 495-429) Athéni államférfi, neve az athéni demokráciát fénykorát jelenti. Bevezette a napidíjak rendszerét, hogy a szegényebb polgárok is részt tudjanak venni a politikai életben. Athén szövetségeseitől szigorúan követelte az adókat, ami a peloponnészoszi háború kitöréséhez vezetett. A város ostroma alatt halt meg pestisben.

Pheidiász: (Kr. e. V. század) görög szobrász az athéni Akropolisz építésének irányítója, ő alkotta Athéné szobrát a Perthenónban, és Zeusz nagyméretű szobrát Olümpiában.

Hérodotosz: (Kr. e. 484-425) görög történetíró, a „történetírás atyja”. Ő jegyezte le a görög-persze háborúk történetét. Művei a görög és a Közel-Kelet történetének fontos forrásai. Törekedett a tárgyilagosságra. Úgy vélte a dolgok állandó körforgásban vannak, „ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetünk bele.

Thuküdidész: (Kr. e. 460-400) Görög államférfi és történetíró, mint athéni sztratégosz vett részt a peloponnészoszi háborúban egy thrákiai vereség után 20 évre száműzték Athénból. Lejegyezte a peloponnészoszi háborút, erénye a tárgyilagosságra törekvés, ok-okozati összefüggések keresése, fölismerése. Gyilkosság áldozata lett.

Szókratész: (Kr. e. 469-399) athéni bölcselő. Tanításból élt, gondolatait tanítványai jegyezték le (Platón, Xenophón) a szofistákkal szemben azt állította, léteznek örök értékek és igazságok, amelyeket a fogalmi világban lehet megtalálni. Filozófiájának célja az erkölcsi nemesítés volt, kifejlesztette a bábáskodás módszerét (az anyja bába volt). Istenkáromlás és az ifjúság megrontásának vádjával elítélték és kiitta a méregpoharat.

Platón: (Kr. e. 428-348): görög bölcselő, Szókratész tanítványa. Mestere halála után bújkált, Kr. e. 387-ben visszatért Athénban, ahol meglapította iskoláját (Akadémia). Filozófiai rendszerében csak a fogalm9 világot (ideák világát) ismerte el valós létezőnek, és az embert körülvevő tapasztalati világot pusztán az ideák tökéletlen lenyomatának. Államelméletében a képességeik és tulajdonságaik alapján egymástól jól elkülönülő csoportokra (tudósok, harcosok, dolgozók) épülő államot tartotta célravezetőnek.

Arisztotalész: (Kr. e. 384-322) görög bölcselő, Platón tanítványa. A tapasztalati és a szellemi világot is elismeri, de a szellemi világot magasabb rendűnek tartja. Szerinte a világot az „első mozgató” egyistenség tartja fenn. Athénben tudományos műhelyt hozott létre.. Munkáságával elősegítette a szaktudományok leválását a filozófiáról. Államelméletében a zsarnokság és a túlzott demokrácia közti igazságos egyeduralmat tekintette ideális berendezkedésnek.

Nagy Sándor: Makedón király. Kiterjesztette a görög (makedón) birodalom határait, melyet apja, II. Philipposz a kis makedón államból és egy görög városállamból alapított, s amely Nagy Sándor hadjáratai után Perzsiától és Egyiptomtól egészen az indiai szubkontinensig terjedt.

II Philipposz: (Kr. e. 357-336) Makedón király. Makedónia az ő reformjainak köszönhetően vált nagyhatalommá. Újítása a makedón phalanx. Kr. e. 338-ban a khaironeiai csatai győzelmével, makedón vezetéssel egyesítette Hellászt. Megölték. Hódításait fia, Nagy sándor folytatta.

Hippokratész: (Kr. e. 460-375) Görög orvos, a kos-i orvosi iskola vezetője, természettudományi író. Az orvostudomány megalapítójának tartják. A „Horkoszt” (eskü) az egykori tanítványai nyomán teszi le ma is minden újonnan végzett orvos, megfogadva az orvosi etika legmagasabb rendű formáinak betartását.

Lükurgosz: (Kr. e. IX-VIII sz.) Spárta legendás törvényhozója. „A spártai államrend létrehozója”, nevéhez kötik az alapvető spártai szokások és a spártai nevelés kialakítását is.

Alkibiádész: (Kr. e. 450-404) Athén kalandor hadvezére, miután belesodorta őket a peloponnészoszi háborúba, a háború második szakaszában a Szürakusza ellen vonuló athéni sereget elhagyta, átállt Spártához. Athén vesztette, ennek ellenére újra felkérték hadvezérnek. Végül meggyilkolták.

Fogalmak

Polisz: Görög városállam. Az átmeneti korban jött létre. Kialakulásokkor a földdel rendelkező tulajdonosok közössége majd a polgárjog vált meghatározóvá. A ~-ok közös birtokkal is rendelkeztek. A hellenizmus korában önállóságuk megszűnt.

Arisztokrácia: (arisztoi= legjobbak) A görög társadalom nagybirtokos, vezető rétege az átmeneti kortól. A Kr. e. V. század elejéig, ha csökkenő mértékben is, de a politikai hatalom birtokosai voltak.

Arkhón: Athénban az arisztokratikus köztársaság idején az állam élén álló arisztokrata származású hivatalnok. Kezdetben egy, majd három, végül kilencet választott saját köreiből az arisztokrácia, s mindegyiknek meghatározott feladatai voltak. Megbízatásuk először életük végéig, majd 10 évre, végül egy éves időtartamra szólt. Hivatali idejük lejárta után az Areioszpagosz munkájában vettek részt. A tisztség fennmaradt a demokráciában is, de ott már sorsolással választották őket.

Démosz: (görög nép szóból) a görög társadalom egyik rétege: kereskedők, kézművesek, parasztok. A Kr. e. VIII-VI. században a gazdasági fejlődés hatására egyes csoportjaai meggazdagodtak, társadalmi súlyuk megnőtt. Fokozatosan politikai jogokat nyertek, kivívták a demokráciát.

Türannisz: Zsarnokság, olyan egyeduralom a görög poliszokban, amelynél a hatalmat törvénysértő módon, többnyire erőszakkal ragadják meg és tartják fent. Kialakulását segítette a démosz és az arisztokrácia közötti feszültség. A türannoszok általában az arisztokrácia elnyomásával és a démosznak kedvező gazdasági intézkedésekkel próbálták fenntartani uralmukat, ezért a ~ alatt a démosz tovább erősödött.

Ekklészia: a népgyűlés elnevezése Athénban. A demokrácia idején minden fontos döntés letéteményese. Tagjai a 20. életévüket betöltött szabad polgárok, akik közül mindenki javasolhatott törvényeket.

Esküdtbíróság: (=héliaia) Az igazságszolgáltatással foglalkozó testület Athénban. Szolón vezette be. Összesen 6000 tagja volt, s 12 fős tanácsokban ülésezett. A plgárok sorsolás útján vettek részt a munkájukban.

Demokrácia: Népuralom, a görög démosz szóból. A szabad polgárok irányították és ellenőrizték az állam működését azáltal, hogy részt vehettek a hatalom intézményeinek munkájában, s betölthettek állami hivatalokat. A népakarat a szavazásokon, a többségi elv alapján érvényesült. A ~-t Athénban Kleiszthenész reformjai alapozták meg, s fénykorát Periklész idején élte. A vagyoni különbségek elmélyülésével egyre formálisabbá vált és hamarosan elenyészett.

Sztratégosz: Katonai vezető Athénban. Jelentős politika hatalommal is bírt. Először egyet, később 10et választottak, Periklész 15 éven keresztül vezette Athént sztratégoszként.

Cserépszavazás: (Osztrakiszmosz) eljárás, amelyet Kleiszthenész vezetett be a zsarnokság megelőzésére. Bármely polgár kérhette a megrendezését Ha a szavazás érvéynes volt (6000 szavazat), akkor a bedobott cserépdarabokon legtöbbször szereplő polgárt 10 évre száműzték Athénból, de vagyonát megtarthatta. A ~ Athén belpolitikai harcainak eyik eszközévé vált, a politikai ellenfeleket ezzel a módszerrel lehetett eltávolítani.

Filozófia: (=bölcselet) A világ egészével, annak eredetével és megismerhetőségével foglalkozó tudomány. Kezdetben a tudományos gondolkodás egészét felölelte, majd sorra leváltak róla a szaktudományok. Alapkérdése az anyagi és szellemi világ közti viszony.

Hellenizmus: Történelmi korszak az ókori Keleten a Kr. e. III. és I. század között. Kialakulása azzal magyarázható, hogy a Nagy Sándor által meghódított területeken elterjedő görögség átalakította e területek gazdaságát, társadalmát és kultúráját. A politikai berendezkedés despotikus volt. A kereskedelem és az árutermelés fellendülésével, tudományok fejlődésével járt, a kultúra az egyéni problémákkal foglalkozott

Materializmus: Világnézet és filozófiai szemlélet, amely az anyagi világot tekintei elsődlegesnek a szellemi világgal szemben.

Idealizmus: Világnézet és filozófiai szemlélet, amely a szellemi (anyagon kívüli) tekinti elsődlegesnek az anyagival szemben. Az ~nem feltétlen jelent vallásosságot.

Asztü: Kleiszthenész Kr. e. 508-ban 10 phülét szervezett ezeket további három részre osztotta, a városi rész volt az asztü.

Khóra: A város lakóinak tulajdonát képező földterület, Kleiszthenész reformjai után.

Ókori Róma-a királyság és köztáraság kora

Személyek:

Hannibal: (Kr. e. 247-183) A punok legendás tehetségű hadvezére, a második pun háborúban. Sikerült átkelnie az Alpokon, Cannaenál győzelmet aratott a rómaiak felett, Scipio viszont legyőzte Zamanál (Kr. e. 202). Végül öngyilkos lett.

Marius: (Kr. e. 157-86) néppárti politikus Rómában, a katonai válságot úgy oldotta meg, hogy a plebsnek biztosította a katonai szolgálatot( zsold, egyenruha) Hétszer volt Consul, A hatalomért folytatott harcban mint a néppárt vezére lépett fel a szenátori rend és annak vezére, Sulla ellen.

Sulla: (Kr. e. 138-78) Római hadvezér, politikus, legyőzte a pontusi királyt (VI. Mithridatészt). Mikor Marius hívei visszavonták megbízatását Róma ellen vonult. A köztársaság védelmében diktatúrát vezetett be, a kívánt rend megteremtése után lemondott a hatalomról.

Spartacus: (Kr. e. I. század) Az ókor legnagyobb rabszolga felkelésének vezére, trák származású, a capuai gladiátoriskola vívómestere volt. Dél Itáliában, A Crassussal vívott döntő csatában esett el.

Ciceró: (Kr. e. 106-43) római politikus, szónok, író. A polgárháborúk korában vett részt a politikai életben, consul is volt elsősorban nagyhatású beszédeiről ismert. A „haza atyja” elnevezéssel tüntették ki a köztársaság korában. Végül Antonius törvényen kívül helyezte és meggyilkolták.

Pompeius: (Kr. e 106-48) római hadvezér, politikus, Spartacus leverése után tűnt fel. Megsemmisítette a Földközi-tengeri kalózokat, legyőzte VI. Mithridatészt, elfoglalta Szíriát, Palesztinát A senatussal szemben csatlakozott az első triumvirátushoz (Kr. e. 60), de rövidesen mégis a szenátus mellé állt Caesaral szemben. Pharszalosznál csatát vesztett (Kr. e. 48), Egyiptomba menekült, és ott meggyilkolták.

Caesar: (Kr. e. 100-44) Római politikus, hadvezér, prózaíró. Néppárti politikus, az első triumvirátus tagja. Gallia helytartójaként erős hadsereget szervezett, amikor a senatus meg akarta fosztani seregétől, Róma ellen vonult. Legyőzte Pompeiust és megszerezte az egyeduralmat. Reformokat vezetett be de a köztársasági hagyományok nyílt felrúgása ellen fellépő elégedetlenek Brutus és Cassius vezetésével meggyilkolták.

Antonius: (Kr. e. 83-30) római politikus és katona. Caesar hadvezére, majd a második triumvirátus tagja (Kr. e. 43), a birodalom keleti részének ura. Octavianussal szemben Kleopátra szövetségese, szeretője, Kr. e. 31-ben Actiumnál vereséget szenvedett, és öngyilkos lett.

Augustus: (Kr. e. 63-Kr. u. 14) (=Octavianus) Az első római császár. Julius Caesar unokaöccse, s meggyilkolása után a gyilkosokat megbüntető második triumvirátus tagja. Legyőzte triumvirtársát Antonius (Kr. e. 31) így a hadsereg egyedüli uraként a senatus az állam legtekintélyesebb urának nyilvánította. Köztársasági formákkal leplezett egyeduralmat építet ki, a proncipatust. Birtokolta a köztársasági tisztségek többségét, Imperator Caesar Augustus elnevezés kultikus hatalmára utal. Megteremtette a külső és belsőbékét, biztosítva a birodalom fejlődését. Uralkodása a kultúra aranykora is egyben.

Romulus és Remus: (Kr. e. VIII. század) Róma városának alapítói, a legenda szerint Romulus volt Róma első királya. A két gyermeket egy kosárba tették és a Tiberis partján hagyta. A folyó megáradt, és elsodorta a kosarat. Az ikreket Tiberinus, a folyók istene mentette meg, és a Palatinus-dombon tette le kosarukat. Itt a két gyermeket egy nőstény farkas nevelte őket.

Brutus: (Kr. e. 85-42) Caesar fogadott fia és gyilkosa. A philippi csatában esett el Kr. e. 42-ben.

Cornelius Scipio Africanus: (Kr. e. 236-184) római hadvezér, a második pun háborúban Zamánál döntő vereséget mért Hannibálra. Diadaláért kapta meg az Africanus nevet.

Tiberius Gracchus: (Kr. e. 162-133) A 3. pun háborúban részt vett, A kisbirtokos réteget kívánta erősíteni, mikor néptribunus lett (Kr. e. 133) felújította a Lucianus-Sextius-fle földtörvényt, hogy földet oszthasson a szegényeknek, mikor másodjára is néptribunus kart lenni, meggyilkolták.

Caius Gacchus: (Kr. e. 153-121) Tibirius öccse, kiváló szónok, Kr.e. 122-ben és 123-ban néptribunus, bátyja politikáját folytatta, de szélesebb társadalmi bázis kiépítésére törekedett. Ellenfelei ezt kihasználva ellene fordították a plebset, öngyilkos lett.

Lepidus: (Kr. e. 90. k.–Kr. e. 13), római patrícius, katonatiszt, politikus, pontifex maximus. A 2. triumvirátus tagja, neki jutott Hispania és Gallia, de Antonius és Octavianus megfosztották galliai és hispániai tartományaitól, helyette Africa provinciát jelölték ki számára. Kr. e. 13-ban halt meg Circeiben, itáliai villájában.

Crassius: (Kr. e. 87Kr. e. 42) római republikánus politikus, hadvezér, a Caesar elleni összeesküvés egyik főszervezője. Phillipinél öngyilkos lett.

Crassus: (Kr. e. I. század) római hadvezér, Sulla alvezéreként harcolt Marius hívei ellen, Leverte a Spartacus-féle rabszolgafelkelést. Az első triumvirátus tagja. Keleten a parthusokkal vívott háborúban esett el.

Cato: (Kr. e. 95-Kr. e. 46) Kiváló szónoknak számított, irodalmi munkásságot is jelentős. Mindaddig szembeszállt Pompeiussal és Caesarral amíg a triumvirátus tehetetlenségre nem kárhoztatta, Afrikában csatlakozott a Pompeianus erőihez, Utica város parancsnoka.  Julius Caesar győzelme után öngyilkos lett.

Fogalmak

Patrícius: (latin jó pától származó kifejezésből) a Róma alapítóinak tekintett nemzetségek polgárjoggal rendelkező vagyonos tagjai, akik a királyság megdöntésétől a III. századig a hatalom egyedüli birtokosai. Uralmuk a kizárólagosan birtokolt hivatalokon és az ager publicusból megszerzett földbirtokon alapult.

Plebejus: (latin tömeg kifejezésből) olyan szabad Rómában, aki nem tartozott a patrícius nemzetségek kötelékébe. Parasztok, kereskedők, iparosok voltak és kezdetben nem rendelkeztek polgárjoggal, így nem részesülhettek az ager publucuból. A köztársaság korában hosszú harcot vívtak az egyenjogúságokért, melyet egyre fontosabbá váló katonai szerepük miatt a Kr. e. III. századra ki is vívtak.

Cliens: A királyság és a köztársaság kezdeti időszakaszában a szerényebb vagyonú római polgárok, akik valamelyik patrícius nemzetséghez tartoztak, s azok katonai kíséretét adták, vagy gazdasági és egyéb ügyeiket intézték.

Consul: A római köztársaság korában a legfőbb magistratus, az állam élén álló két hivatalnok elnevezése. A senatussal együtt irányították a köztársaságot. Háború esetén a hadsereg parancsnokai voltak. Tisztségüket egy évig tölthették be. Kezdetben csak patrícius lehetett ~ majd az egyikük a plebejusok közül került ki. A császár korban az uralkodó egyik címévé vált.

Senatus: A vének tanácsa Rómában. Az intézményt az etruszkoktól vették át a királyság korában. A köztársaság idején a legfőbb hatalom birtokosa, megerősítette a törvényeket, felügyelte a magistratusokat, a pénzügyeket, a vallási életet, irányította a külpolitiká. A császárkorban jelentéktelenné vált. Tagjai a volt magistratusok, akiket a censorok jelöltek ki. A királyság korában 100, később 300, Sulla idejétől 600 tagja volt.

Senator: A senatus tagja.

Dictator: Teljhatalommal rendelkező katonai és polgári vezető Rómában a köztársaság korában, akit végveszély esetén választottak meg, fél évre a consulok. Intézkedéseiről hivatala lejárta után sem kellett elszámolnia.

Néptribunus: A plebejusok érdekeit védő tisztségviselő az ókori Rómában Kr. e. 494-től. Vétójogával élve megsemmisíthette a köznép számára hátrányos törvényeket, a köznép érdekében törvényeket javasolhatott. Személye sérthetetlen. Kezdetben 2 majd 10 ~-t választottak.

Censor: Magistratus Rómában Kr. e. 443-tól. Csak a patríciusok tölthették be, s kezdetben 2 ~-t választottak, öt év időtartamra. A polgárok vagyonbecslését, vagyoni osztályokba sorolását végezték, amely az adózás és a politikai szerepvállalás alapja volt.

Provincia: Tartomány, a meghódított területeken kialakított igazgatási egység a Római Birodalomban. A rómaiak Itália meghódítása után a távolabb fekvő területeket szervezték provinciákká. Ezek élére római helytartót állítottak. Az itteni hivatalnokokat kinevezték, és nem választották. A ~-k lakosai adót fizettek Rómának és nem voltak politikai jogaik.

Senatori rend: Az optimaták politikai szerveződése. Célja a politikai hatalom megtartása. tagjai a nagybirtokos arisztokraták, ők rendelkeznek politikai hatalommal, akik az Ager Publicusból származó nagy földeket (Latifundium) rabszolgamunkával művelteti

Lovagrend: Meggazdagodott de a politikai hatalomból kirekesztett réteg. Kereskedelemmel és adóbérlettel foglalkoznak, elnevezése a vagyoni beosztás szerinti lovas szolgálatból ered. A néppártot támogatják és elsősorban a provinciák jövedelmeiből gazdagodtak meg.

Triumvirátus: (Három férfi szövetsége) Két politikai érdekszövetség elnevezése Rómában, a köztársaság válsága idején. Az első (Caesar, Pompeius, Crassus, Kr. e. 60) célja a consuli tisztség majd egyéb hivatalok megszerzése a senatori arisztokrácia ellenében. A második (Octavianus, Antonius, Lepidus Kr. e. 43) célja Julius Caesar gyilkosainak megbüntetése, s a hatalom megtartása azokkal szemben, akik a régi köztársasági államrend helyre állítását akarták.

Principátus: Az Augustus által kiépített leplezett egyeduralom. A hadseregre támaszkodó egyeduralkodó a köztársasági érzelmekre, hagyományokra tekintettel a köztársasági tisztségeken keresztül gyakorolta hatalmát. A rendszer évszázadokig működött, de a köztársasági formákat mind nyíltabban mellőzték.

Legio: legnagyobb katonai egység az ókori Rómában.

Res publica: (közös dolog) Az ókori Rómában egyszerre jelenti a köztulajdont, a közteret, ami nincsen magántulajdonban, és a közügyeket, ami a közös dolgok feletti közös rendelkezést jelenti.

Nobilitas: Vagyon szerinti osztály, a patrícius ok és a gazdag plebejus ok összeolvadásával kialakult társadalmi réteg.

Praetor: Az Augustus által létrehozott testőrgárda tagja. Későbbiekben, a Rómában haderő komoly tényezővé vált az uralomváltások pillanatában.

Fasces: Bőrszíjakkal összekötött vesszőnyaláb, amelyből egy bárd éle látszott ki. A római tisztségviselők hatalmának jelképe volt.

Liktor: Testőr, a királyok kíséretét látják el, a vesszőnyalábba dugott bárdot ők hordozták.

Idus: Közép. Caesart március idusán (közepén, március 15.-én) ölték meg.

Ókori Róma- a császárság kora

Személyek

Tiberius: Római császár (14-37) a Julius-Claudius dinasztia tagja. Szakított a principátus formáival, és a világtól elhúzódva Capri szigetéről rendeletekkel kormányzott.

Claudius: Római császár.(41-54) a julius-Claudius dinasztia tagja. Egyik nevelője Livius volt. Megteremtette a császári kincstárat (fiscus). Meghódította Britanniát, Júdeát és Maureaniát. A felesége megmérgezte.

Nero: Római császár. A Julius Claudius dinasztia utolsó tagja, kezdetben Seneca irányításával uralkodott, később a hatalomtól megittasult, környezetét rettegésben tartotta, nagyrészüket megölette (anyját, Senecát, testvérét stb.) Neki tulajdonítják Róma nagy égését (64), pedig nem is volt a városban, a keresztényekre fogta és keresztény üldöző lett. Uralmának lázadás vetett véget, végül öngyilkos lett.

Vespasianus: Római császár.(69-79) A Flavius dinasztia alapítója. A hadserege tette császárra Néró halála után. Visszatért az Augustus által bevezetett politikai berendezkedéshez. Szembe kellett néznie a júdeai felkeléssel, melyet fia, Titus vert le. Uralkodásától kezdve jelentek meg a provinciabeliek a római hadseregben.

Titus: Római császár. (79-80)A Flavius dinasztia tagja, leverte a júdeai felkelést. Rövid uralkodása során rendkívüli népszerűségnek örvendett.

Trajanus: római császár (98-117) az Antonius dinasztia tagja Visszatért a principátus formához. Hadvezérként is sikeres elfoglalta Mezopotámiát, Armeniát és Daciát. Uralkodása alatt érte el a birodalom a legnagyobb kiterjedését.

Hadrianus: Római császár (117-138) az Antonius dinasztia tagja. Kiépítette a birodalom határát védő limest. Egységes, a birodalom egészére kiterjedő egységes közigazgatást hozott létre. Római mauzóleuma ma Angyalvárként ismert.

Caracalla: Római császár. (211-217), a Severus dinasztia tagja. Az előrehaladott romanizációt elismerve és az adóalap kiszélesítése érdekében 212-ben kiterjesztette a római polgárjogot a birodalom összes lakosára.

Diocletianus: római császár(284-305)a dominatus létrehozója. Társcsászárokkal és azok helyetteseivel uralkodott (tetrarchia), a hadsereget a birodalom belsejébe vonta össze. Keményen üldözte a keresztényeket. Önként mondott le az uralkodásról.

Constantinus: római császár(306-337), hosszas belháborúkban szerezte meg magának a hatalmat (324). 313ban kiadott rendeletével a keresztényeknek is biztosította a szabad-vallásgyakorlatot így az új vallás a birodalom összetartójává vált. Ő elnökölt a niceai zsinaton. Megalapította Constantinapolist. Közvetlen halála előtt megkeresztelkedett.

Nagy Teodosius: Az egységes Római Birodalom utolsó császára. (375-395) Államvallássá tette a kereszténységet, (391), üldözte a pogányokat és az eretnekeket. Felismerve a gazdasági realitásokat 395-ben két részre osztotta birodalmát.

Justinianus: Bizánci császár (527-565). Az utolsó latin nyelvű keleti császár, megkísérelte visszaszerezni a birodalom nyugati területeit, de ez válságba sodorta a birodalmát. Ő foglalta egységbe a római jogot (Corpus juris civilis)

Romulus Augustulus: Nyugatrómai Birodalom utolsó császára volt (470-5??)

Názereti Jézus: A keresztény vallás meglapítója.

Pál: (10-67) apostol, keresztény hittérítő és vértanú. Rendelkezett római polgárjoggal. Üldözte a keresztényeket, majd Damaszkusz felé tartva egy látomás hatására megtért (páli fordulat). Több térítő utat tett és leveleket írt különböző városok keresztény gyülekezeteinek, amelyekben a hitről ír. Jeruzsálemben letartóztatták, és Rómában lefejezték. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a kereszténység a vagyonosokat és a zsidó származásúakat is befogadja, s ezzel világvallássá váljon.

Attila: A hunok királya.(434-453). Rátört először a Keletrómai, majd a nyugatrómai birodalomra, hadával eljutott Galliába, majd Róma falai alá. A catalaunumi csatában (451) vereséget szenvedett Aetiustól. Hunokból és más alávetett népekből álló nomád birodalma halála után szétesett.

Plutarkhosz: (6-125) görög történetíró. Fő műve a párhuzamos életrajzok a görög és római történelem nagyjainak életét dolgozza fel, nevelő célzattal. Műveinek forrásértéke jelentős.

Mária: Jézus édesanyja.

József: Jézus édesapja.

Aetius: (390-454) tehetséges római hadvezér. Sikeresen védte a Nyugatrómai birodalmat a barbár támadások ellen. A germánokra is támaszkodva legyőzte a hunokat, a hatalmára féltékeny nyugatrómai császár megölette.

Odoaker: (433-493) germán vezér, aki az utolsó nyugatrómai császárt, Romulus Augustulust elmozdította és önmagát Itália királyává nyilvánította.(476) A római szenátus elfogadta, a keletrómai császár azonban nem ismerte el uralmát. Végül nagy Theodorik keleti gót királyt küldte ellene, aki legyőzte és megölte.

Fogalmak

Limes: a birodalmat védő, kiépített határőrvonal. Hadrianus építette.

Colonus: szabad bérlő a római császárkorban. A nagybirtokok egy részét szabad embereknek adták ki művelésre, pénz vagy terményhányad fejében. Később igyekezték a ~-ok szabadságát korlátozni, és így a nagybirtokossal szembeni függőség is kialakult.

Dominatus: (a latin úr szóból) a Római Birodalom válsága idején Diocletianus császár által bevezetett nyílt császári egyeduralom, amely a despotizmus jegyeit mutatja. A köztársasági formák teljes elvetésével, hadsereg érősítésével próbálta megszilárdítani a helyzetet, de az ehhez szükséges adók további emelése hosszú távon elmélyítette a válságot.

Zsinagóga: (a görög gyülekezőhely szóból) Zidó imaház. A jerzsálemi templom lerombolása után épített zsidó kultikus épületek, ahol a szent iratokat őrzik, és együtt imádkoznak.

Diaszpóra: (a görög szétrajzás szóból). A történelemben egy nép vagy vallási közösség szétszóródását értjük alatta, de jelenti a szétszóródás után az idegen közegbe került közösséget is. Az ókorban elsősorban a zsidóság történetéből ismert.

Apostol: (a küldött szóból) Jézus tanítványainak elnevezése a Bibliában. A hagyomány szerint 12-en voltak, s Jézus különleges hatalommal ruházta fel őket, hogy terjesszék a keresztény tanításokat (az evangéliumot).

Egyház: Eredeti jelentése templom, egy vallás híveinek összessége, szervezete.

Püspök: (az episzkoposz= felügyelő görög szóból) Kezdetben a városi keresztény gyülekezetek vagyonát felügyelte, az egyházi hierarchia kialakulásával pedig nagyobb városok, gyülekezetének és e városok köré szerveződő egyházkormányzati területnek a vezetője. Fölötte állt a metropolita és a patriarcha.

Zsinat: (a szinódus=gyűlés kifejezésből) Az egyház ügyeinek megtárgyalására összehívott gyűlés, amely minden hívőre kötelező határozatokat is hoz. A ~-on részt vevők köre a kereszténység története során változott: a III. századtól csak az egyháziakat, majd csupán a főpapokat hívták meg.

Gój: héberül: „pogány, a nem zsidó egyén, az idegen. (Ma már jobbára pejoratív mellékzöngéje van.)

Barbár: Az ókori görögöknél: idegen, nem görög, ennélfogva műveletlen, faragatlan, durva. A rómaiak is hasonló értelemben használták a szót barbarus formában.

 

 

by Annamari

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

K Cl KelDret

(KelDret, 2019.09.16 05:57)

Acyclovir No Script Canada <a href=http://catabs.com>cuando tomar priligy</a> Vendo Cialis Original

wow

(admin, 2009.04.06 23:44)

kösz. bár lenne itt élet...:P
tételekben már nem nagyon tudok segíteni, talán már nem is jut eszedbe itt keresni, de azért ha találok valamit, felteszem...

www.crowbaby.blog.hu

(Crowbaby, 2009.01.03 17:50)

nem rossz ez az oldal:) tetszenek a tételek....mármint, hogy fent vannak :)
kár, hogy az én osztályomban az összetartás kb. semmi...nekünk soha nem lesz ilyen fain oldalunk.

bye!